Horgasznapijegy.hu

Halfaj: Pettyes busa

  • Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös a 29,2-14,826 fkm, a 7,576-0 fkm közötti és az átvágás 0-1 fkm közötti szakasza (Kákafoki-Bikazugi holtág)

    A Szarvas-békésszentandrási Holt-Körös, helyi nevén Kákafoki holtág Magyarország ötödik legnagyobb holtága, egyben Dél-Kelet Magyország egyik legfrekventáltabb vízparti hétvégi házas üdülőövzetete. Medre a Hármas-Körös bal partján Szarvas városnál indul és Békésszentandrás település végén zsiliprendszeren keresztül a Ladányi csatornán át tér vissza a Körösbe. Vízminősége köszönhetően a március és november közötti folyamatos vízutánpótlásnak kiváló, halállománya és telepítettsége kiemelkedő.

    A 19. századi folyószabályozás során 1836-1890 között, két ütemben kialakult holtágrendszer, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, a Békés megyei Békésszentandrás község és Szarvas város területén. Egyéb elnevezései: Kákafoki holtág, Bikazugi holtág. A Tisza vízrendszerben lévő legnagyobb ármentesített területi holtág, alakja két, egymás alatti U betűre emlékeztet. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége általában csekély, helyenként közepes mértékű. Vizének minősége megfelelő. A Hármas-Körös Békésszentandrási duzzasztója lehetővé teszi a gravitációs vízcserét. A feltöltést a holtág felső végén lévő szivornyák útján végzik, de a holtág a közel 1000 km² kiterjedésű belvízöblözet vizeinek is befogadója. Leüríthető a holtág alsó végénél, gravitációsan vagy szivattyúzással. Funkciói belvíztározás és belvízelvezetés, öntöző-víz-tározás, vízkészletátadás, továbbá horgászat, üdülés, strandolás és a vízisportolás. Jelentős szerepe van a holtágnak a jellegzetes Körös menti táj kialakításában, ezzel az idegenforgalom számára is vonzóvá teszi a térséget. A holtág környezetéhez szigorúan védett természetvédelmi területek (Szarvasi Arborétum, Annaliget) tartoznak, sok botanikai és zoológiái ritkasággal.

    Ezen értékek miatt, illetve üdülőkkel jelentős mértékben beépített partvonala következtében a térség legfrekventáltabb idegenforgalmi célterülete. Horgászfogásokban nem ritkák a kapitális amurok, pontyok, de a 2017-től kezdődő korszerű halgazdálkodásnak köszönhetően szinte minden horgászok által kedvelt halfajból, főként süllőből, compóból, keszegfélékből kerülnek horogra horgászszívet megdogbogtató példányok.

  • Kevermesi sóderbányatavak

    Kevermes Nagyközség külterületén található bányató, 4,62 ha-on horgászható. 1984 óta rendszeresen telepített tó. Mezőgazdasági területtel körbevett, szilárd burkolatú útról könnyen megközelíthető. A tó partján fás, bokros terület. Nagy fontossággal bír a tó a vonuló madarak életében. Az évtizedek során egyre termetesebb és szebb halak kerültek kifogásra, köszönhetően az egyre gyakoribb sporthorgászatnak és a szabályozásnak. Napijeggyel horgászni a tavon csak helyi horgásztag kíséretében lehet.

  • Kevermesi sóderbánya tó II

    Kevermes Nagyközség külterületén található bányató, 5 ha-on horgászható. 1984 óta rendszeresen telepített tó. Mezőgazdasági területtel körbevett, szilárd burkolatú útról könnyen megközelíthető. A tó partján fás, bokros terület. Nagy fontossággal bír a tó a vonuló madarak életében. Az évtizedek során egyre termetesebb és szebb halak kerültek kifogásra, köszönhetően az egyre gyakoribb sporthorgászatnak és a szabályozásnak. Napijeggyel horgászni a tavon csak helyi horgásztag kíséretében lehet.

  • Kamuti Bányagödrök

    Kamuti Béke horgász egyesület, magán tulajdonban lévő tava.

  • Kecsegés-zugi holtág

    A Kecsegés-zugi holtág Gyomaendrőd határában a Hármas Körös jobb partján helyezkedik el. A holtág viszonylag kicsi, vízfelülete 7,5 Ha. Átlagos vízmélység 2,2 méter, a víz bővelkedik Ponty, keszeg, harcsa, amúr, süllő, csuka halfajokban. Az egyesület nagy figyelmet fordít a víz kezelésére, annak utánpótlására, valamint a környezet védelmére.

  • Hármas-Körös 12-91,3 fkm-ig (a Sebes- és a Kettős-Körös összefolyásától a Szelevény község határában lévő gátőrházig)

    Hazai viszonylatban tekintélyes folyó, víztömege a Körös-Berettyó vízrendszer összes elemét egyesíti. Útja a Kettős-, és Sebes-Körös egyesülésével Békés megye északi térségében veszi kezdetét, majd Jász-Nagykun-Szolnok megyét érintve Csongrádban, a megye névadó településénél fejezi be útját a Tiszába futva. Vonalát vadregényes, néhol akár 1-1,5 km széles, kaszálókkal és főként fűz- és nyár erdőkkel tarkított hullámtér kíséri, ahol kubikgödrök sorával és számos mentetlen, úgynevezett szentély-típusú holtággal találkozhatunk. A hármas-körösi hullámtér a Körös–Maros Nemzeti Park részterülete, amelyre természetvédelmi előírások vonatkoznak.

    A gátakon kívüli mentetlen oldalon több tucat holtág sorakozik, melyek a folyó egykori kanyarulataiként a 19. századi vízrendezésekkor kerültek leválasztásra. Ezeknek a holtágaknak a gáton belül lévő mentetlen részeire esetenként nem egyforma természetvédelmi-horgászati szabályok vonatkozhatnak.

    A Hármas-Körös jellegzetes vonalát a mesterséges átmetszések és a természetes kanyarulatok váltakozásának folyamatos ismétlődése adja, és bár az igazán legendás horgászhelyszínek ezen utóbbiakhoz köthetőek, vannak egyneműbb (egyenes) szakaszok is, amelyek szintén frekventáltak a horgászok körében (Félhalom, illetve Békésszentandrás térsége).

    A Hármas-Köröst igen markáns módon osztja ketté a békésszentandrási duzzasztó. A duzzasztáskor általában 4-4,5 méter küszöbszintet adó vízlépcső a folyót egy szélesebb, mélyebb, lassabban mozgó felsővízre és egy meredek, magas partfalú, keskenyebb mederben siető alsóvízre választja. Ez a különbözőség a horgászatban leginkább a technikák alsó-, illetve felsővízhez való adoptálásában mutatkozik meg (szereléksúlyozás, etetési stratégiák, stb.).

    A horgásztapasztalat kevés eltérést tart számon a halállomány általános alvízi-felvízi faji összetételét illetően, de egyes esetekben (időszakokban) ez jelentős különbséget mutathat az állománynagyságokban. Összességében azonban mindkét területről elmondható, hogy igazi nagyhalas víz, remek élőhelyi adottságokkal, ahol igazi vadvízi halak fogására lehet számítani manapság is.

  • Hunyai homokbányató

    3 ha területű homokbányató. Fogható halfajok: ponty, amur, harcsa, süllő, busa, keszegfélék, ezüstkárász. Törpeharcsa mentes víz.

  • Hortobágy-Berettyó folyó a Hamvas-főcsatorna szivattyúház ágának folyásirány szerinti bal partjától, 59,9 fkm-től az 54,8 fkm-ig

    A Hortobágy-Berettyó a 19. századi vízszabályozásokig ős Berettyó folyóként szakadt ki Bucsa térségében a Nagy-sárrét óriási mocsárvilágából, amelyet részben maga táplált a nagy területeken szétterülő vizével. Vízrendezéskor a Nagy-sárrétbe Bakonszegnél vesző medrét mesterséges csatornával délnyugatnak vezették a Sebes-Körös felé (mai Berettyó folyó), így a Sárrét másik végén kilépő mederben, a „túlfolyón”, lecsapolhatóvá vált a lápvilág vize.

    A mocsár kiszárítása után a Berettyó Nagy-sárrétből kivezető, saját víz nélkül maradó medrébe az Észak-Alföld nyugati medencéjének vizeit kapcsolták be, legjelentősebbként az egykor szintén körösi Sárréteket is tápláló Hortobágy folyót, amely ma a Keleti-főcsatorna kiágazásaként indul Tiszavasváritól tiszai vízzel dél felé. Az összességében így 167,3 km hosszú vízfolyás alsó, a hármas-körösi torkolattól a Villogó-főcsatorna Ecsegfalva feletti kiágazásáig húzódó szakaszát hívjuk Hortobágy-Berettyó folyónak, innen a Karcag-Püspökladány felett lévő ágotai vészelzáró zsilipig Hortobágy-Berettyó főcsatorna, Ágota halomtól felfelé pedig, mint Hortobágy folyó.

    A Hortobágy-Berettyó vízrendszer ma tulajdonképpen egy mesterséges, bonyolult vízgazdálkodási rendszerű vízfolyás, amelynek csupán alsó, Bucsa, Ecsegfalva, Túrkeve térségi szakaszán találhatóak meg az egykori Berettyó kanyarulatok. Ezek az ősi, több mint harminc kilométert meanderező folyóhurkok az általuk közrefogott hullámtéri területekkel együtt a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi pusztáinak részeként természeti, turisztikai szempontból kiemelt értékei az alföldi tájnak.

    Zömében mesterséges jellege ellenére a Hortobágy-Berettyó – az általában lassan áramló, nyáron sokszor pangó folyó vizű kanyarulatainak, illetve a Mezőtúr térségi hullámtéri kiöntéseknek köszönhetően – gazdag halfaunával rendelkezik. Az élőhely adottságainak megfelelően azonban inkább az olyan, lassúbb folyást és állóvízi körülményeket kedvelő vagy ahhoz jól alkalmazkodó fajok érzik jól magukat, mint a ponty, az amur, a kárász, a csuka, bizonyos keszegfélék, illetve egyes szakaszon a süllő és a harcsa.

    Horgászati szempontból – természeti és tájképi értékeiket is tekintve – így mindenképpen az alsóbb szakaszok biztosítanak kedvezőbb rekreációs lehetőséget a felsőbb szakaszokkal szemben.

  • Hortobágy-Berettyó folyó 54,8-0 fkm közötti szakasza

    A Hortobágy-Berettyó a 19. századi vízszabályozásokig ős Berettyó folyóként szakadt ki Bucsa térségében a Nagy-sárrét óriási mocsárvilágából, amelyet részben maga táplált a nagy területeken szétterülő vizével. Vízrendezéskor a Nagy-sárrétbe Bakonszegnél vesző medrét mesterséges csatornával délnyugatnak vezették a Sebes-Körös felé (mai Berettyó folyó), így a Sárrét másik végén kilépő mederben, a „túlfolyón”, lecsapolhatóvá vált a lápvilág vize.

    A mocsár kiszárítása után a Berettyó Nagy-sárrétből kivezető, saját víz nélkül maradó medrébe az Észak-Alföld nyugati medencéjének vizeit kapcsolták be, legjelentősebbként az egykor szintén körösi Sárréteket is tápláló Hortobágy folyót, amely ma a Keleti-főcsatorna kiágazásaként indul Tiszavasváritól tiszai vízzel dél felé. Az összességében így 167,3 km hosszú vízfolyás alsó, a hármas-körösi torkolattól a Villogó-főcsatorna Ecsegfalva feletti kiágazásáig húzódó szakaszát hívjuk Hortobágy-Berettyó folyónak, innen a Karcag-Püspökladány felett lévő ágotai vészelzáró zsilipig Hortobágy-Berettyó főcsatorna, Ágota halomtól felfelé pedig, mint Hortobágy folyó.

    A Hortobágy-Berettyó vízrendszer ma tulajdonképpen egy mesterséges, bonyolult vízgazdálkodási rendszerű vízfolyás, amelynek csupán alsó, Bucsa, Ecsegfalva, Túrkeve térségi szakaszán találhatóak meg az egykori Berettyó kanyarulatok. Ezek az ősi, több mint harminc kilométert meanderező folyóhurkok az általuk közrefogott hullámtéri területekkel együtt a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi pusztáinak részeként természeti, turisztikai szempontból kiemelt értékei az alföldi tájnak.

    Zömében mesterséges jellege ellenére a Hortobágy-Berettyó – az általában lassan áramló, nyáron sokszor pangó folyó vizű kanyarulatainak, illetve a Mezőtúr térségi hullámtéri kiöntéseknek köszönhetően – gazdag halfaunával rendelkezik. Az élőhely adottságainak megfelelően azonban inkább az olyan, lassúbb folyást és állóvízi körülményeket kedvelő vagy ahhoz jól alkalmazkodó fajok érzik jól magukat, mint a ponty, az amur, a kárász, a csuka, bizonyos keszegfélék, illetve egyes szakaszon a süllő és a harcsa.

    Horgászati szempontból – természeti és tájképi értékeiket is tekintve – így mindenképpen az alsóbb szakaszok biztosítanak kedvezőbb rekreációs lehetőséget a felsőbb szakaszokkal szemben.

  • Gyulai Paradicsomi tó

    Szép környezeti adottságokkal rendekező horgászvíz. A tavon foglalt hely nincs.