A Kakat főcsatorna nagyobb részben Jász-Nagykun-Szolnok megye, kisebb részben Békés megye területén húzódik, összefolyás előtti alsó szakasza a két megye határán fut. Közkedveltebb parti horgászhelyei a Kisújszállás-Ecsegfalva közötti közút melletti találhatók. Egész évben állandó vízszintet tart, teljes hosszában horgászható, átlagosan 1,2 m mély. Gazdag halállomány jellemzi, pontyból, amurból, ezüstkárászból, compóból, csukából, süllőből, keszegfélékből, de harcsából termetesebb példányok is gyakran horogra kerülnek.
Víztípus: Főcsatorna
-
Hosszúfok-Határér-Kölesér főcsatorna 0 + 000 – 28 + 900 fm
A Hosszúfok-Határ-ér-főcsatorna Köles-ér főcsatorna a 0+000fkm-től a 28+900fkm-ig tart, 19 hektár vízterület.
-
Hortobágy-Berettyó folyó a Hamvas-főcsatorna szivattyúház ágának folyásirány szerinti bal partjától, 59,9 fkm-től az 54,8 fkm-ig
A Hortobágy-Berettyó a 19. századi vízszabályozásokig ős Berettyó folyóként szakadt ki Bucsa térségében a Nagy-sárrét óriási mocsárvilágából, amelyet részben maga táplált a nagy területeken szétterülő vizével. Vízrendezéskor a Nagy-sárrétbe Bakonszegnél vesző medrét mesterséges csatornával délnyugatnak vezették a Sebes-Körös felé (mai Berettyó folyó), így a Sárrét másik végén kilépő mederben, a „túlfolyón”, lecsapolhatóvá vált a lápvilág vize.
A mocsár kiszárítása után a Berettyó Nagy-sárrétből kivezető, saját víz nélkül maradó medrébe az Észak-Alföld nyugati medencéjének vizeit kapcsolták be, legjelentősebbként az egykor szintén körösi Sárréteket is tápláló Hortobágy folyót, amely ma a Keleti-főcsatorna kiágazásaként indul Tiszavasváritól tiszai vízzel dél felé. Az összességében így 167,3 km hosszú vízfolyás alsó, a hármas-körösi torkolattól a Villogó-főcsatorna Ecsegfalva feletti kiágazásáig húzódó szakaszát hívjuk Hortobágy-Berettyó folyónak, innen a Karcag-Püspökladány felett lévő ágotai vészelzáró zsilipig Hortobágy-Berettyó főcsatorna, Ágota halomtól felfelé pedig, mint Hortobágy folyó.
A Hortobágy-Berettyó vízrendszer ma tulajdonképpen egy mesterséges, bonyolult vízgazdálkodási rendszerű vízfolyás, amelynek csupán alsó, Bucsa, Ecsegfalva, Túrkeve térségi szakaszán találhatóak meg az egykori Berettyó kanyarulatok. Ezek az ősi, több mint harminc kilométert meanderező folyóhurkok az általuk közrefogott hullámtéri területekkel együtt a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi pusztáinak részeként természeti, turisztikai szempontból kiemelt értékei az alföldi tájnak.
Zömében mesterséges jellege ellenére a Hortobágy-Berettyó – az általában lassan áramló, nyáron sokszor pangó folyó vizű kanyarulatainak, illetve a Mezőtúr térségi hullámtéri kiöntéseknek köszönhetően – gazdag halfaunával rendelkezik. Az élőhely adottságainak megfelelően azonban inkább az olyan, lassúbb folyást és állóvízi körülményeket kedvelő vagy ahhoz jól alkalmazkodó fajok érzik jól magukat, mint a ponty, az amur, a kárász, a csuka, bizonyos keszegfélék, illetve egyes szakaszon a süllő és a harcsa.
Horgászati szempontból – természeti és tájképi értékeiket is tekintve – így mindenképpen az alsóbb szakaszok biztosítanak kedvezőbb rekreációs lehetőséget a felsőbb szakaszokkal szemben.
-
Holt-Sebes-Körös-főcsatorna
A Holt-Sebes-Körös főcsatorna a Sebes-Körös folyó bal parti mentett oldali holtága. Kanyargós medre Biharugrán indul, majd több települést is érintve Vésztő és Szeghalom közötti közút mentén, Fok-köznél szivattyútelepen keresztül csatlakozik vissza a Sebes-Körösbe. Öntözési szezonon kívül alacsonyabb vízszintet tart, átlagosan 1,3 m mély. Horgászatra leginkább a tavaszi, őszi időszakban alkalmas. Nyári időszakban egyes szakaszai vízfelszíni növényzettel dúsan borítottak. Ezüstkárászból, compóból, vörösszárnyú keszegből és csukából termetesebb példányok is gyakran horogra kerülnek, de egyes szakaszain pontyra és amurra is számítani lehet.
-
Gyepes főcsatorna 0+000 fkm-től 21+340 fkm-ig
A Gyepes főcsatorna a 0+000fk-től a 21+340 fkm-ig tart
-
Folyáséri-főcsatorna
Az öntözési időszakban vízszintje ingadozó, medre átlagosan 1,3-1,5 m mély. Különösen a Gyomaendrőd-Körösladány műút közelében lévő szakasza látogatott, számos horgászhely található itt. Gazdag halállomány jellemzi, pontyból, amurból, ezüstkárászból, compóból, vörösszárnyú keszegből és csukából termetesebb példányok is gyakran horogra kerülnek.
-
Fazekas-zugi-főcsatorna
Medrének feliszapoltsága közepes, növényzettel való benőttsége csekély, vizének minősége ingadozó. Jellegzetesen antropogén hatás alatt álló, teljesen körbeépített, természeti értékeit elvesztett holtág. Tájképi, városképi hatása ennek ellenére jelentős. Horgászati szempontból a gyomaendrődi holtágak közül a leggyengébb adottságokkal rendelkezik, de ennek ellenére látogatott horgászvíz és a békés halak kerülnek leginkább a fogási naplókba.
-
Dögös-Kákafoki-főcsatorna a Kákafoki holtági torkolattól felfele a szentesi úti hídig
Nyári vízszint esetén átlagosan 1,5-2,5 m mély. Frekventált, széles, csekély mennyiségű vízinövény borítja medrét, vízminősége egész évben kielégítő. A Kákafoki-holtághoz közel eső szakaszai a leglátogatottabbak, számos horgászállással. Téli időszakban alacsonyabb vízállás jellemzi, a 0 – 10+300 fkm szelvényben a Kákafoki holtág leeresztése miatt télen nincs víz. Gazdag halállomány jellemzi, pontyból, amurból, ezüstkárászból, compóból, vörösszárnyú keszegből és csukából termetesebb példányok is horogra kerülnek.
-
Dióéri-főcsatorna
Növényzettel sűrűn benőtt, ingadozó vízszintet tartó, átlagosan 0,5 méter mély csatorna. Halállománya a változó vízminőség miatt csekély. Koratavaszi időszakban alkalmas csupán néhány szakasza úszós horgászatra.
-
Cigányfoki-főcsatorna
Az öntözési szezonban ingadozó vízszint jellemzi, vízminősége erőteljesen változó, növényzettel erősen benőtt csatorna, főként az alsóbb szakasza horgászható, átlagosan 0,5-1 m mély.