Mosoni-Duna folyó Rajkától Véneken a Dunába betorkollásig 125 km hosszan kanyarog a Kisalföldön. A meder szélessége 100-120 méter, mélysége átlagosan 3-4 méter.
A folyó halállománya rendkívül gazdag, és színes. A folyóvízi halakon kívül jelentős a ponty, keszeg, és a rablóhal állománya. A folyó sok kapitális hallal adományozta már meg a megye horgászait, nem ritkák a 10 kg feletti pontyok, és amurok. A Mosoni-Duna természeti szépségének, és halfaunájának köszönhetően a megye egyik legkedveltebb horgászvize.
Halfaj: Menyhal
-
Mosoni Duna folyó és vízrendszere
-
Mosoni Duna a győri Kossuth-hídtól a Pataházi zsilipig
A Győr történelmi belvárosához legközelebb eső Mosoni-Duna szakasz, a Kossuth-híd (folyásirány szerinti) alsó szélétől a Pataházi zsilipárokig, kedvelt horgászhelye a győri horgászoknak. A történelmi belváros közelsége, a Dunán átívelő két híd, az átépített elevátor épülete, ami már a Dunaparti Rezidencia nevet viseli, különleges atmoszférát teremt a Duna partjára látogató horgász számára. Partja nem tagolt, mindkét oldalon kövezett, könnyen megközelíthető.
A horgászati jog 1993. óta a Szigetköz Horgász Egyesületé. A folyószakaszt – függetlenül attól, hogy nem zárt vízről van szó – az egyesület évi rendszerességgel, az üzemterv előírása szerint hallal telepíti.
A fogási lehetőségek – a vízállástól és a halak vonulásától függően – változóak. A vízszakaszon szinte minden folyami hal megtalálható. Fő halfajták a keszegfélék, de horogra kerül márna, paduc, balin, ponty, csuka, süllő és harcsa is, télen a menyhalazás is eredményes lehet. A fogási naplók tanúsága szerint, aki rendszeresen ezen a vízszakaszon horgászik eredményességben – főleg keszegfélék vonatkozásában – nem marad el más vizek horgászaitól.
-
Marcal folyó
A Marcal a Rába folyóval párhuzamosan folyik egymástól 1-3km távolságra, míg Gyirmót közelében egyesül a 2 folyó. Eredetileg a Marcalban 23 halfaj élt, de összesen 40 féle faj előfordulását dokumentálták eddig. A telepítéseknek köszönhetően gyakoriak a pontyfogások, illetve jellemző hal még a csuka és színes a keszegállomány.
-
Lajta folyó
A Lajta magyarországi szakasz 18,4 km. Az ország északnyugati csücskében lép a mai Magyarország területére a Lajta folyó. Két ágban érkezik, a fő folyó, a Lajta és egy kisebb ága, a Török-Lajta. A két ág Mosonmagyaróvár északnyugati határában egyesül, majd Mosonmagyaróváron lép be a Mosoni-Dunába. A Lajta fő hala a domolykó és a csuka, márna. Természetesen más fajok is megtalálhatók még benne, mint balin, ponty, süllő, bodorka, sügér, kárász és időszakonként pisztráng is, amit a tavaszi, nyár eleji áradások hoznak.
-
Dunakiliti mederátvágás
A Dunakiliti térségében található mederátvágás közkedvelt horgászhelynek számít. Itt szinte minden halfaj megtalálható. A duzzasztóműtől alatta-felette 50 méterre horgászni tilos.
-
Duna folyam Győr-Moson-Sopron megyei, 1850-1770,3 fkm közötti szakasza
A Duna a Kisalföldre érve rengeteg hordalékot szállít az Alpokból, melynek egy részét itt rakja le, így alakult ki az a számtalan kis sziget, amely a táj északi részén található. Itt a Duna is több ágra szakad, számtalan holtágat is találhatunk a vidéken. A kisalföldi Duna-szakaszt a 19. század végén megkezdett átfogó közép- és nagyvízi folyószabályozások alapvetően átalakítottak. A főághoz kapcsolódó hullámtéri mellékágrendszerek felső torkolatait a 20. század első harmadában lezárták, így megszakadt az ágrendszerek és főág közötti közvetlen kapcsolat.
Horgászati szempontból a Duna Kisalföldi szakasza halban gazdagnak mondható. A szakaszt nagyon változatos fogások jellemzik, szinte az összes regisztrált magyar halfajjal találkozhatunk (ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa, sügér, márna, kősüllő, domolykó). A folyóvízi horgászat mellett nagyon felkapott horgászhelyek a különböző Duna-ágak, ahol festői környezetben horgászhatunk.
A megyei területi jeggyel a Duna folyam 1850-1770,3 fkm-ig horgászható. -
Dunaújváros öböl (Duna kapcs.)
Vízterület keleti oldala ipari kikötőként szolgál,így jellemzően,de nem kizárólagosan a nyugati part alkalmas a horgászatra.Duna folyammal közvetlen összeköttetés miatt a vízmélység,valamint a partról való horgászatlehetőségek nagyban függnek a folyó vízállásától.Az öböl északi részében a Dunaújvárosi Sporthorgász Egyesület horgásztanyája helyezkedik el bérelhető rendezvényteremmel,valamint sólyázási lehetőséggel.Horgásztanya mellett büfé üzemel ital,és étkezési lehetőséggel.Főként nyári időszakbab horgászverseny,valamint a város által tartott rendezvények közkedvelt területe.Halállománya igen sokrétű,Európa egyik legnagyobb folyójával lévő közvetlen kapcsolata miatt.Vízterületünkön igen népszerű a rengeteg kapitális méretű busa horgászata.
-
Tisza folyó (258-160 fkm) Csongrád-Csanád megyei szakasza
A Tisza a Kárpát-medence második legnagyobb vízfolyása, a Duna második legnagyobb mellékfolyója. A Tisza-folyó a Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából Kárpátaljáról ered, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország, Szerbia és Románia országok területén áthaladva Titelnél a Dunába torkollik, hossza 962 folyamkilóméter. A folyó magyarországi alsó szakasza Csongrád-Csanád megye földrajzi tengelyét megrajzolva 98,4 km hosszan szeli át a megyét. A csaknem 100 km-es folyó szakasz Csongrád-Csanád megyében a 159,6 fkm-től 258 fkm-ig terjed, 159,6 – 164,1 fkm között magyar-szerb határszakasz. A megyei szakaszon a Hármas-Körös (Csongrád) és a Maros folyók vizével bővül, majd a Szeged alatt hagyja el Magyarország közigazgatási területét.
A Tisza hossza valamikor 1419 km volt, fejlődése alatt rengeteg kanyar és mellékágat alakult ki, rendszeresek voltak az áradások. Mai képe gróf Széchenyi Istvánhoz és Vásárhelyi Pálhoz köthető, döntően a folyószabályozási munkálatok (átvágások, gátak) alatt végbement – műszaki szemléletű – beavatkozások eredménye. A folyó esése kilóméterenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. Az árhullámok a szabályozás előtt mintegy két hónap alatt értek le a Szamostól Szegedig, ma mind ehhez 1-2 hét elegendő. Átlagos vízhozama Szegednél 769-830 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is.Vízjárását a nagykiterjedésű vízgyűjtőterületén (157 000 km2) hullott és lefolyt csapadék mennyisége, mellékfolyói és a víztározók üzemrendje, alsó szakaszát döntően a kiskörei duzzasztó és a becsei zsilip befolyásolja. Átlagos vízhozama Szegednél 800 m³/s, de mértek már itt 100 m³/s-nél legkisebb és 4700 m³/s-nél legnagyobb vizet is. Vízmélysége igen változó átlagos vízállásnál akár 20 méteres mederrészek is találhatók; partja agyagos, homokos.
Az Alsó-Tisza megyei szakaszán két országos jelentőségű tájvédelmi körzet (Pusztaszeri és Mártélyi) és számos védett természeti terület (Sasér, Sulymos tavak: Szarkás és Labodár) található. A Tisza és a gátak közé zárt hullámtere napjainkban változatos élőhelyeket, az ármentesítés előtti időszakot hivatott megőrizni. A számos nagykiterjedésű ligeterdők, mocsárrétek (kaszálók, legelők), mellett összetett fokrendszerek tanúskodnak a természet-víz-ember kölcsönös kapcsolatáról. A szövetkezeti gazdálkodás felbomlása után ismét a gyepgazdálkodás került előtérbe, mely hosszútávon potenciális ívóhelyként is funkcionálhat a tiszai halállománynak.
Fogható és védett halfajokban rendkívül gazdag, kedvező vízállás esetén júliusban egyedülálló jelenség a Tisza „virágzása”. -
Maros folyó országhatártól a Tiszáig
A folyót lefűződések, szigetek, időszakos medrek mellett ártéri erdők, öntés gyepek szegélyezik. Jellegzetessége medrében – a változó vízjárás következtében – a folyton változó homokpadok, zátonyok. A folyó jobb parti hullámterében Makó-Landori erdő néven ismert ártéri ligeterdő természetvédelmi oltalom alatt áll (Maros ártér részterület), a Körös–Maros Nemzeti Park kezelése alá tartozik; a védett terület Csanádpalota, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Maroslele és Szeged határában fekvő ártéri erdők és gyepek bevonásával jelenleg 2852 hektáros kiterjedésű. A folyó román oldalának ártéri erdei és szigetei a Maros-ártér Natúrpark (Csanádi erdő, Csanádi sziget, Egresi sziget) kiemelt részét képzi 2004 óta. A magyar oldalon 28,5 folyamkilométer esik védelem alá.
A Maros halfaunája rendkívül sokszínű, bennszülött fajok közül a homoki küllő, a selymes durbincs, a magyar bucó és a német bucó egyedei rendszeren előfordulnak. Védett halak közül stabil állománya van a sujtásos küsz, a kurta baing és a kőfúró csík fajoknak.