Víztípus: Folyó

  • Fekete-Körös folyó teljes magyarországi szakasza

    A Fekete-Körös Romániában, a Bihar hegységben ered több forráspatak, a Bój, a Kristyóri, a Brihanyi, a Krimpanyanka, a Pojánai, a Petrószi, és a Vaskoh feletti rézbányai barlangból eredő főág egyesülésével. Jobb oldalról a Köves-Körös, a Királyerdõ lejtőinek vizeit gyűjtő Rossia, a Vida és Tapa összefolyásával a Hollódi és a Gyepes- Görbedi patakok egy ágát gyűjti össze. Balról a Béli hegység észak-keleti oldaláról lefutó vizek, dél-nyugati oldalról a Bél, a Sártos, a Kalacsa, és ezek összefolyásával a Tőz patak torkollik a Fekete- Körösbe. A Tőzre Bokszegnél, a kisebb mellékvizekre a Béli hegység nyugati lábánál kisebb vízvisszatartó tározók, mellékcsatornák létesültek. Belényesnél, majd Szent-Miklósnál a hegységből az Alföldre kilépve Tenke, Tamásda érintésével kanyargós medrében nyugati irányt követve Antnál lépi át a román-magyar határt.

    Ez a több mint negyven éve horgászszövetségi hasznosításban lévő folyó nem csak tájképi- hanem horgászati szempontból is felettébb hívogató eleme a vízrendszernek. Hazai 20,5 kilométeres szakasza a Körös-vidék azon élővízi területei közé tartozik, amelyek leginkább megőrizték vízszabályozások előtti időket idéző „hangulatukat”. A partját kísérő erdőterületek, a kanyargós mederbe csúszott fák, a homokfelrakódások vadregénye meglódítják a horgászfantáziát, amelyhez idilli keretet a tiszta időben kelet felől felsejlő forrásterületek kékes hegyvonulatai adnak.

    Aki kicsit jobban szemügyre veszi ezt a folyót, az rögtön megállapíthatja, hogy páratlan élőhelyi adottságokkal rendelkezik. Sok a kanyarulat – túlnyomórészt kövezettek –, Gyula-Városerdő felett rengeteg az akadó, a medertalaj márgás-homokos és Sarkad térségéig – a kettős-körösi duzzasztóhatás ellenére – még a nyáron is kifejezetten élénk tud maradni a víz sodrása.

    A Fekete-Körös alapvetően egy gyors víz, ám ezt a jellegét a rendszerint áprilisban üzembe álló békési duzzasztó karakteresen átformálja. A Kettős-Körös vízlépcsője a Fekete-Körösön egészen a Gyula-városerdei térség fölé nyúlva érezteti hatását, aminek egyik legszembetűnőbb következménye, hogy míg a Fekete-Körös a határzónában még egy szűk, homokfelrakódásos mederben siető kifejezetten sebes víz – még duzzasztási időszakban is –, addig alig 10-15 kilométerrel lejjebb a Fehér-Körössel történő egyesülés közelében már egy jóval lassabb, nyáron már-már szinte álló jelleget öltő, kanyarbelsőkre kiöntő/szétterülő víztestté válik.

    Ezek a körülmények számos halfaj számára jelentenek ideális élőhelyi környezetet, néhánynak kifejezetten kedveznek, persze az alsóbb és felsőbb részek jellemzőit egyes fajok eltérően tolerálják. A Fekete-Körös horgászszemüvegen keresztül egy süllős folyó, de igaztalan volna ennek az egy halnak kisajátítani a vizet: harcsák, csukák, domolykók, balinok, márnák, pontyok, amurok és a számos keszegféle általánosak a horgászfogásokban.

    A romantikus szépségű Fekete-Körös azonban horgászati szempontból nem mindig mutatja szebbik arcát. A halfogás eredményességét tekintve talán a legszeszélyesebb folyója a tájnak. Az élővizek „haljárási” szélsőségei ezen a vízterületen olykor igen erőteljesen jelentkeznek.

    Míg egyes időszakokban (vagy években) a halak aktív jelenléte tapasztalható, addig olykor kifejezetten nehéz érdemlegesebb horgászsikert kicsikarni a víztől a halállomány alsóbb Körös-szakaszok felé (Kettős-Körös) elmozdulása miatt. Mindemellett a Fekete-Körös igen kedvelt horgászvíz. Mederméretei és számos part állása miatt szinte minden ígéretes „porcikája” meghorgászható, ami mégsem, az a szanazugi kishajó kikötő révén vízen könnyűszerrel becserkelhető.

    Horgászati frekventáltsága a torkolattól felfelé Városerdőig erőteljesebb, Sarkad térségéig mérsékelt, afelett pedig csekély. Ez nem feltétlenül a fogási esélyeket tükrözi, sokkal inkább a szanazugi és városerdei üdülőtelep „népsűrűségét”, illetve a környező települések horgászainak felségterületeit.

  • Fehér-Körös folyó teljes magyarországi szakasza

    A Fehér-Körös Hunyad megyében, a Bihar-hegység nyugati oldalában 980 méter tengerszint feletti magasságból ered a Certezu csúcs (1184 m) alól. Vízgyűjtőjét északról a Bihar, és a Béli hegység, délről a Maros felől a Zarándi hegység határolja. Nevét fehéres mészkőhordalékáról kapta. Hegyvidéki szakaszán vizét tápláló jelentősebb patakok a jobb oldali betorkolású Ribicza, Halmágyi, Menyházai és a Dézna patakok egyesülésével a Sebes-patak. Bal oldalról jelentősebb mellékvizei a Váca, a Zöldes és a Csigér. Számos vízszabályozási munkálatot végeztek Kriscsór helységtől kezdődően.

    Nagyhalmágy és Honctő községek között a Fehér-Körös mély szorost vágott, mely helyenként kiszélesedik. A Honctői-medencében a folyó lejtője kilométerenként egy métert esik, gyakran felhalmozva hordalékát. A medencéből kijutva a meder újra mélyül, majd a Zarándi medencébe újra szélesen fut. A hegyvidéki övezetben völgyét természetes állapotú növényzet jellemzi, főleg gyertyános-bükkösök, a dombvidéken kocsánytalan-tölgyesek, csertölgyesek. Az alföldi övezetekben a folyót mezőgazdasági területek övezik, a berkek nagy részét kivágták, ritkán jelennek meg kis kiterjedésű puhafa ligetek.

    Az országhatárt Gyulavárinál lépi át. Egykori medre Veszelyt érintve Békés alatt egyesült a Fekete-Körössel, melyet a Gyulát fenyegető árvíz miatt az 1856-ban megnyitott Gyula-Békési Nagycsatornába vezettek át. Régi vonulata Veszelyt, Békéscsaba határát, majd Békést érintve folyik össze a Gyulát, Békéscsabát és Békést átszelő Élővíz-csatornával, végül a Krisztina-zugban találkozik az élő Körössel. A folyó magyarországi szakaszát egyenes, mesterséges, ásott meder jellemzi, Szanazugnál a Fekete-Körössel egyesülve Kettős-Körösként folyik tovább Doboz és Békés felé. Gyulánál duzzasztómű található rajta, mely eredetileg tűs gátként az Élővíz-csatorna vízellátására 1895-ben épült, később 1994 után tömlős gáttá lett átalakítva. Partja egyenes, jól belátható, keskeny bokorsávval szegélyezve, melyek benyúló gyökerei a halak természetes búvóhelyei. A Fehér-Körös hazai szakasza a dévérszinttájba sorolható, gyakori horgászzsákmány a süllő, a balin, az amur és a ponty. A keszegfélék népes táborából találkozhatunk itt dévérkeszeggel, jásszal és a szilvaorrú keszeggel is, egy-egy domolykó vagy márna igazi különlegesség lehet.

  • Duna folyam Baranya megyei, 1465-1433,5 fkm közötti szakasza (A Duna folyóra vonatkozó napijegy a „Duna folyam 1433,5-1465 fkm; Külső-Béda; Kölkedi-Duna; Mocskos-Duna” alatt található.)

    A Duna folyó Baranya megyei szakasza az 1465 fkm-től a déli országhatárig húzódik, a Duna-Dráva Nemzeti Park védett területe, a Béda-Karapancsa tájegységhez tartozik nagy része. A horgászok számára a Duna déli szakasza mindig is vonzó volt, amelyet a komoly halfogások tovább erősítik. Két jól megközelíthető szakasz van, az egyik Dunaszekcső térsége, a másik Mohács térsége. Mindkét helyen sólyázási, horgász szállási lehetőség található.

  • Dráva folyó Baranya megyei, 68-130,5 fkm közötti szakasza

    Hazánk legtisztább vizű folyója, rohanó, örvénylő vadvíz, ami állandó meglepetéseket tartogat a horgászoknak. Parti növényzete és állatvilága megőrizte érintetlenségét, ma a Duna Dráva Nemzeti Park területe. A felső külföldi szakaszon összesen 22 vízi erőművet építettek a folyó energiájának hasznosítására. A Dráva teljes hazai szakaszának vízminősége I. osztályú, mellyel a legtisztább hazai folyónak nevezhető. A fajlistákat egybevetve, a Dráva hazai szakaszáról az utóbbi 15 évben 63 halfaj alkalmi vagy rendszeres előfordulását írták le.

  • Tisza folyó Bács-Kiskun megyei, 266,5-258 fkm közötti szakasza

    A Tisza a maga sokszínűségével, holtágaival, természeti környezetével hazánk egyik legváltozatosabb folyója. Vadregényes, érintetlen, gazdag növény és állatvilággal rendelkezik. Partszakaszai is változatosak, vannak sekélyebb, homokos, mély agyagos és köves partoldalak. Természetes halszaporulat mellett, Szövetségünk rendszeres haltelepítésekkel segíti elő a sikeres horgászatot. Ponty telepítése mellett, süllő telepítést is végrehajtunk rendszeresen. Igaz a kecsege nem fogható halfajunk, de folyamatosan A horgászat során becsüljük és védjük a vízi környezet minden lakóját és mindig kíméletesen bánjunk minden hallal.

  • Sebes-Körös 0-58,56 fkm-ig

    A Sebes-Körös a 19. század közepéig kiöntéseivel a Kis-sárrét láprétjeit táplálta, amelyben Körösszakál-Biharugra után terült szét, majd csak Vésztőtől vájva mélyebb utat magának. A vízszabályozáskor a mocsárvilágon keresztül egy új medret ástak a folyónak, így szárítva ki a vízjárta területeket. Ez a Kis-sárréten keresztülfutó, sok helyen teljesen egyenes vonalvezetésű mesterséges meder jelenti ma a Sebes-Körös hazai szakaszának döntő részét. Kanyargósabbá csak Szeghalom térségétől válik: innen helyenként már eredeti ágyában keresi kapcsolatát a Köröstarcsa felől délnyugati irányból érkező Kettős-Körössel.

    Sokak véleménye, hogy az erőteljes tájátalakító hatások ellenére a Sebes-Körös a vízrendszer „legélőbb” folyója maradt. Kétségtelen tény, hogy a Körös-vidék élővizei közül ez a víz őrizte meg leginkább a nevében is fémjelzett „sebes” vízmozgását, ami egykor a Körösök általánosan karakteres tulajdonsága volt. Ennek megfelelően a Sebes-Körös leginkább a márna szinttáj folyója, ezt a jellemzőjét a Körösladánynál lévő duzzasztó is csak egy rövid, néhány kilométeres felvízi szakaszon képes befolyásolni.

    Ez a gyorsabb, „élőbb” vízmozgás az ökoszisztémára is kedvező hatást gyakorol. A Sebes-Körösnek rendkívül fauna-gazdag a halállománya, ami a horgászatban számottevő és a természetvédelmileg jelentős fajokban egyaránt megmutatkozik. A Sebes-Körös régóta nevezetes igazi vadvízi süllőiről, balinjairól, pontyairól, márnáiról, domolykóiról, paducairól, illetve védett bucóiról, csíkhalairól. A Körösszakálnál lévő fenékgát alatt még az sem egyedi (bár ritka) eset, hogy olykor egy-egy kisebb termetű sebes-pisztráng is a horogra kerül, de volt már példa három kiló feletti példány pergetve történő fogására is a körösladányi duzzasztónál.

    A Sebes-Körös – sok egyneműsége ellenére – kiváló élőhelyeket kínál a halak számára. A kettős-körösi összefolyástól Körösladányig tartó szakasz a folyó legmélyebb részét jelenti, e terület híresen sok akadót, kiváló haltanyákat vonultat fel, de a körösladányi duzzasztó felett becsatlakozó Berettyó folyó limányló torkolata szintén legendás horgászhelyszín. A duzzasztó felett néhány kilométeren meglassuló folyó Fokköz után már ismét érezteti gyors mozgását, ami a felsőbb részek felé haladva egyre markánsabbá válik. Újiráztól határozottan egy domolykós, paducos víz jellemzőit kezdi mutatni, Komáditól pedig az egyre zátonyosabb mederben surrogva siető víz sok helyen már hosszanti irányban gázolható, remek lehetőségeket biztosítva a legyezős horgászathoz is.

    Ezeken a felső szakaszokon a halállomány összetétele már abszolút szinttáj-specifikussá válik, a hidakról sokszor figyelhetőek meg domolykók és paducok népes rajai. A márna és a süllő szintén gyakori, ám jobban rejtőző lakója a felsőbb részeknek, az alsóbb szakaszt jobban kedvelő fajok – mint a csuka, a harcsa, a kárász és a ponty már ritkábban fordulnak elő. A horgászok kezében gyakran kerülnek olyan kevésbé ismert fajok, mint a szilvaorrú keszeg, a sujtásos küsz, nyúldomolyó.

  • Hortobágy folyó 33+650-36+036 szelvény (debreceni vasúti hídtól Hortobágy tároló zsilipig)

    A Hortobágy folyó a Hortobágy községen átfolyó víz, teljes hossza 167 km, Tiszavasvári határában a Keleti-főcsatornából ered, végül a Hármas-Körös folyóba torkollik. A horgászok számára halfogásra kijelölt terület 11.5 ha, ami a Vasúti hídtól a borsósi duzzasztóig tart, halfaunája igen változatos. A békés halak mellett a ragadozó állomány is jelentős. A terület halgazdálkodási hasznosítója a 2000-ben alakult Hortobágyi Horgász Egyesület. Folyamatos halkihelyezések, általános ellenőrzés, tiszta horgászbeállók várják az egyesület tagjait és a vendéghorgászokat a szabadidejük hasznos eltöltésére.

  • Berettyó folyó a csatlakozó csatornákkal: Nagyéri-, Esztár-Nagymarjai-, Hencida-Csereerdői-, Kis-Körösi-, Ördögárki-, Furtai-, Nyártói-, Poltralápi-, Pappzugi-csatorna, Kálló-főcsatorna

    A Berettyó folyó a Réz hegység délkeleti részén a Ponor (779 m) hegy alatt 589 méteres magasságban, több apró patak egyesüléséből ered. Ezek a patakok hozzák létre a Berettyó nevű patakot, amely néhány kisebb eret felvéve immár bővizű patakként folytatja útját tovább. Ezután a Berettyó Krasznatótújfalu után észak-nyugatra, Valkóváralja után pedig északra fordul. Szilágynagyfalunál észak-nyugati irányban Berettyószéplakon át érkezik Margittára. Margitta után Hegyközszentimréig dél-nyugati irányt vesz fel, és Kismarjánál ér Magyarország területére. Pocsajnál az Ér vizét összegyűjtve folyik tovább, majd Bakonszegnél délnyugati irányba fordulva már teljes mértékben mesterséges mederben éri el végcélját, a Sebes-Köröst.

    A Berettyó a 19. század vízrendezései előtt a Nagy-Sárrét láp-és mocsárvilágának fő táplálója volt és az ős-Berettyó ezen a kistájon több ágra szakadva, keresztülfolyva a mai Bucsa térségében tört ki a mocsárvilágból és kanyargott tovább az akkori Nagy-Körös vizébe. A vízrendezések során egyes szakaszait mesterséges mederbe terelték, mint pl. a Kismarja és Szalárd közötti szakaszát, és Bakonszeg alatt délnyugati irányba egy mesterséges csatorna létesítésével vizét Szeghalom irányába vezették. Ezzel a Nagy-Sárrét elvesztette legfőbb vízutánpótlását, amely a fokozatos kiszáradásához vezetett.

    A Berettyó hazai szakasza a meder csekély esése miatt a kis vízfolyások sügér zónájába tartozik, és halállománya is ennek megfelelő. Így főként az állóvizeket kedvelő halfajok szerepelnek a horgászzsákmányokban. Gyakori a pergető horgászok kedvelt halfaja a csuka, de a ponty, süllő, harcsa fogás sem ritka. Horgászatra alkalmas részei közül a Berettyóújfalutól a torkolatig terjedő szakaszán számos horgászhely található, de a folyó legfrekventáltabb szakasza Szeghalom környékére fókuszálódik.

  • Tisza folyó Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 477-440 fkm közötti szakasza

    A Tisza folyó 440-477 fkm közötti szakaszt több horgász a Geleji szakasznak ismerik.
    Átlagos vízmélysége egy folyó víznek megfelelően változatos.
    Mint minden Tisza szakasz, a mi szakaszunk is rendkívüli halállománnyal rendelkezik. Szinte minden halfauna megtalálható, és fogható. A Megyei Szövetség a MOHOSZ támogatásával kecsege telepítést is végzet, hogy újra fogható legyen ez a nemes hal a Tisza folyóban