A Mártélyi-holtág országos jelentőségű védett természeti területen, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el. A 2260 hektár összterületű tájvédelmi körzet 1971-ben került – az elsők között – hazánk kiemelt védett területei közé. A körzet 1979-től szerepel a Ramsari Egyezmény (a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire szóló egyezmény) listáján, továbbá a természetvédelmi terület Magyarország Európai Uniós csatlakozásától kezdve különleges madár és élőhelyvédelmi rendszer része (Natura 2000 ökológiai hálózat).
A TK tipikusan a Tisza-folyó alsó szakaszaira jellemző természeti területeket; puhafás- erdőtársulások (füzesek, nyarasok), helyenként keményfás ligeterdők (kocsányos tölgyesek, kőrisesek) illetve a folyószabályozás előtti időszakra emlékeztető fátlan vizes élőhelyeket (ártéri legelők, kaszálók, mocsarak, nádasok, és vizek: folyószakasz és hullámtéri holtágak) foglal magába. Számos védett emlősnek (pl. vidra, hód, vadmacska) és megannyi ragadozó és vízimadárnak (pl. réti sas, barna kánya, fekete gólya, bakcsó, szürkegém, nagy kárókatona stb.) ad otthonterületet. Az 19. században történt (Mártély a 86. számú átvágás) folyószabályozási munkálatok (ásott medrek, védművek) a dél-alföldi hidrológiai és tájszerkezetet teljesen átalakította, emlékét ma már csak a gátak közötti táj őrzi.
A holtág az árvízvédelmi töltések között helyezkedik el (Tisza bal part 206 – 209 fkm között) egy-egy árhullám érkezésekor vízkészlete gravitációsan a holtág déli részénél töltődhet, szerencsére árhullám elmaradása esetén is a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat (öntözővíz-gazdálkodás) által üzemeltetett szivattyúval vízpótlás történik. A holtág összesen 46 hektár, átlag mélysége 3 m (legmélyebb pontja normál vízállásnál: 7,1 m). A holtágban az eutrofizációs folyamatok megfigyelhetőek, mely eredménye egyike, hogy a holtmederben sokféle hínárfaj (sulyom, tócsagaz stb.) előfordul, esetlenként tömegesen is pl. rucaüröm.
Halállományát folyóvízi és állóvízi halfajok alkotják, a holtág hullámtéri jellegéből fakadóan fontos szereppel rendelkezik a Tisza folyóban élő őshonos halfajok szaporodásában, nevelkedésében. Elsősorban a tavaszi áradás alkalmával a folyóból a szaporodásra képes egyedek vándorlással keresik fel a potenciális ívóhelyeket (elöntött gyepek, mocsarak) mely ívóterületek elsősorban a holtágak szegélyében, a hullámtéren találhatóak (alacsonyabb térszinten elhelyezkedő füves élőhelyek). Az árhullám levonulása után a holtmedrek képzik a frissen kikelt ivadékok elsőszámú otthonát. Egyesületünk célja a horgászati hasznosítás mellett ezen területek fenntartása, megőrzése is.
Aktuális vízállás (ATIVIZIG):
http://www.vizugy.hu/?mapModule=OpGrafikon&AllomasVOA=DA00E94D-8290-4B07-9936-DD3A729AD306&mapData=Idosor
Horgászmódszer: Spiccbotos / rakósbotos horgászat
-
Mártélyi Holt-Tisza
-
Mámai-Gyovai Holt-Tisza
Csépa és Csongrád között közel 92 hektáron elterülő, 9 holtágból álló vízterületen, horgászati lehetőséget biztosít a Kinizsi Horgászegyesület (Csépa).
-
Lándor-tó
SZEGVÁR A „VIZEK FALVA”, EGYIK LEGSZEBB TERMÉSZETES VIZE A LÁNDOR-TÓ
A Lándor-tó több évszázada ismert és történeti forrásokban is emlegetett vizes élőhely. A Tisza folyó bal oldali véd töltésén kívül, a mentett oldalon Szentes felől Mindszent városa felé haladva, már a védőgátról gyönyörű panorámát nyújt a 49 hektáron elterülő, 24 hektár összefüggő víztükrével, a vizet körül ölelő nádkaréjával és sűrű ezüst és fehér nyár szegély erdejével.
A Szegvár község felől érkezők a község központjában a körforgalomból a kastély felé jobbra fordulva elérik a Kurca folyó partján a híd előtt álló Nepomuki Szent János szobrot, a Kurca hídján átkelve jobbra fordulva kb. 1,5 km haladva érjük el a gátat, melyen jobbra fordulva kb. 3 km múlva érjük el a Lándor-tavat.
A halászati jog gyakorlója a Lándor-tavi Horgász Egyesület
A halászati őrzési tevékenységet 1 fő halászati őr, valamint 2 fő halőr látja el.
A vendéghorgászok a NÉMO horgászboltban tudják megvenni a Lándor-tóra érvényes napi horgász jegyüket, melynek kiváltásához állami jegy szükséges.
Napijeggyel a vendéghorgászok csak a partról horgászhatnak, a napijegyes horgászokra leírt horgászrend szerint.
Fogható halfajok: ponty, csuka, süllő, szürkeharcsa, keszegfélék, amur, ezüstkárász, törpeharcsa. -
Maros folyó országhatártól a Tiszáig
A folyót lefűződések, szigetek, időszakos medrek mellett ártéri erdők, öntés gyepek szegélyezik. Jellegzetessége medrében – a változó vízjárás következtében – a folyton változó homokpadok, zátonyok. A folyó jobb parti hullámterében Makó-Landori erdő néven ismert ártéri ligeterdő természetvédelmi oltalom alatt áll (Maros ártér részterület), a Körös–Maros Nemzeti Park kezelése alá tartozik; a védett terület Csanádpalota, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Maroslele és Szeged határában fekvő ártéri erdők és gyepek bevonásával jelenleg 2852 hektáros kiterjedésű. A folyó román oldalának ártéri erdei és szigetei a Maros-ártér Natúrpark (Csanádi erdő, Csanádi sziget, Egresi sziget) kiemelt részét képzi 2004 óta. A magyar oldalon 28,5 folyamkilométer esik védelem alá.
A Maros halfaunája rendkívül sokszínű, bennszülött fajok közül a homoki küllő, a selymes durbincs, a magyar bucó és a német bucó egyedei rendszeren előfordulnak. Védett halak közül stabil állománya van a sujtásos küsz, a kurta baing és a kőfúró csík fajoknak.
-
Maty-éri víztározó
A Maty-éri víztározót 1979 és 1981 között – elsősorban víztározás és egyben evezős, kajak-kenu versenyek rendezése céljából – építették. Napjainkra kijelenthető, hogy szerepe kiemelt mind az evezős sportok lebonyolításában, mind a horgászversenyek tekintetében. Területi adottságai és haleltartó képességének köszönhetően Európa egyik leghalasabb horgászvize. A 40 hektáros víztározó horgászati szempontból két részre bontható: a nyugati partszakaszra (evezős versenypálya), mely kizárólag a horgászversenyek alkalmával horgászható; és a keleti partszakaszra (horgászoldal), mely egész évben horgászható. A tározót két részre bontja a meder közepén lévő úgynevezett osztósziget. A versenypálya hossza 2400 méter, szélesége 140 méter. A versenyek alatt akár 180 versenyhorgász egyenlő mederviszonyok mellett mérheti össze halfogási tudását, emellett a horgászoldal természetes parti horgászhelyei kellemes kikapcsolódást biztosítanak minden horgász számára. A Maty-éri víztározót 1998-tól Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata helyi jelentőségű védett természeti területé nyilvánította, hogy a mesterségesen kialakított víztározó az evezős sportok mellett, a kialakult természeti és tájképi értékei is megőrzésre kerüljenek.
A tározó átlagos vízmélysége 2 méter, legmélyebb pontja a déli zárógátnál 2,7 méter. A tározó vízpótlása északi irányból a Tiszából, a Matyér-subasai- és a Matyér-fehértói csatornákból biztosítható; a víz leengedése déli irányban a Matyér-subasai főcsatornán keresztül a Gyálai Holt-Tiszába valósulhat meg. A vízcsere évente többször – elsősorban a tavaszi és nyári időszakban – történik. A tározót története során – egyes beruházások miatt – többször teljesen leengedték, legutóbb 2018-ban történt teljes leürítés. A HECSMSZ 2019-től kezdve ismét több őshonos halfaj telepítésével végzi a maty-éri halállomány újra telepítését. Pontyból ivadék, növendék, tenyész és háromnyaras – standard – méretű halak mellett 2020-ban jelölt 10 kg feletti szegedi tükrösök, 2021. decemberében 8-10 kg közötti pikkelyesek kerültek telepítésre. -
Körtvélyesi Holt-Tisza
A Körtvélyesi-holtág Csongrád-Csanád megyében a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el. A holtág a Mártélyi és az Akolszögi-holtágakhoz hasonlóan a Tisza szabályozása alatt a 87. számú átvágás után jött létre a folyó bal parti (203 – 205 fkm között) hullámterében. Vízpótlása holtág alsó végénél – a Tisza irányából – gravitációsan és időszakosan a Kiskunsági Nemzeti Park 2022-ben átadott áramlás által hajtott malomszivattyújával történik, illetve belvíz érkezhet a Kenyere-éri mentett oldali csatornából. A holtág és a hozzá tartozó mélyen fekvő kubikrendszer, mocsarak, gyepek a tájvédelmi körzet legértékesebb természetvédelmi területegysége; ugyanakkor az alsó-tiszai halállomány potenciális ívóterülete. Medre közepes mértékben feliszapolódott, vízi növényezettel való benőttsége előrehaladott. Halban és vízi madarakban rendkívűl gazdag szentély típusú holtág. Hossza 4,7 km , átlagos vízmélysége 2,5 méter.
-
Ludas-éri csatorna
Ludas-éri csatorna, öntöző és belvízgyűjtő csatorna
A vízen a halgazdálkodást a HECSMSZ gyakorolja. Horgászni csak érvényes területi engedéllyel, vagy napijeggyel lehet. A Ludas-ér teljes szakasza Natura 2000-es Kiemelt madárvédelmi terület valamint Natura 2000-es Természetmegőrzési terület (kivéve a szegvári vasúti hídtól, a zsilipig terjedő szakasz), így a sátorozás, tűzgyújtás Tilos, és a szabályok betartását a halőrökön túl természetvédelmi őrök is ellenőrizhetik. Minden horgász köteles fokozottan ügyelni a víz és a vízpart tisztaságára, a környezetre és annak értékeire!
Hossza több mint 10 kilométer, átlagos szélessége 10 méter. Átlagos mélysége 0,5- 1 m-er között változik. Partja tagolt, sok horgászati lehetőséggel. A kurca felöli vége a csatornának a téli időszakban jó ragadozó és békés halas fogási lehetőségeket nyújt, míg az Ördöngösi -halastó felőli laposabb rész a tavaszi időszakban lehet eredményesebb.A Ludas-ér viszonylag rövid szakaszú, kettős ágú vízfolyás volt. A Mindszenttől K-re elterülő Derekegyház és ’Ördög puszta’ (ma Ördöngös puszta) környéki laposokból (a Kék-tó medencéjéből) , valamint Szegvár és Mindszent területéről vezette le a vizet a Kurcába és a Tiszába. Valószínűsíthető, hogy ez a vízfolyás a korábbi Mágocs-ér rendszerének a maradványa.