Szigecskevíz és Fényesvíz

3 km - Letenye város déli határában, az országhatár mellett. ’Vízválasztóként’ a kettő víz között húzódik a Béci- patak.A Szigecske víz horgászható vízfelülete 9800 m2. A víz gyakorlatilag Mura holtág, mely árvízre nagyon érzékeny.

A talajon át körülbelül 1 nap után a hidrosztatikus nyomás következtében megjelenik a mederben a víz, melynek hatására a vízszint csak nagyon lassan (1 hét alatt) áll vissza az eredeti szinte. A holtág teljes elöntése csak 3. fokú árvíz esetén lehetséges.

A Szigecske víz szomszédságában, napjainkban is zajlik a bányászati tevékenység. A mély kavicsbányában kotróhajós bányászat folyik, s aszály idején jelentős mértékben észrevehető e bánya vízelszívó hatása. E tevékenység egyes helyeken kritikusan alacsony vízszint kialakulását (30-40 cm) eredményezi.

A kritikusan alacsony vízszint aszálykor a határértékeket súroló alacsony oxigén szintet eredményez, melyre nagyon érzékeny a víz. A Szigecske víz jelenlegi állapota nem igazán kedvez a halgazdálkodási tevékenységnek, sőt a horgászat lehetősége is korlátozott. A holtág eliszaposodott, mocsaras folyamatosan csökkenő felülettel, növényzettel benőtt.

A part mentén jelentős a faállomány, illetve a nádas. A nyár végére szinte 100%-os a hínár fedettség. A vízen tök és vízi liliom, valamint sulyom is megfigyelhető.

Átlagos mélysége 1,5 m. A part csupán egy oldalról horgászható, de vizet ezen a szakaszon is magas partfal övezi, így nehezen megközelíthető. A holtágban a compó, a dévérkeszeg és a vörösszárnyú keszeg a jellemző halfaj.

Sajnos elszaporodott a törpeharcsa. Örömteli azonban, hogy az őshonos széles kárász populáció még életképes.A Fényesi-víz halgazdálkodási hasznosítása az elmúlt 15 évben szünetelt. Jogállását tekintve bányatelekként üzemelt, ennek megfelelően a horgászati tevékenység is betiltásra került.

Haltelepítésre ezért nem került sor. A megelőző időszakban a tó intenzíven telepítve volt, de a bányászat megkezdése előtt mások voltak a terep és mederviszonyok is. Gondolunk itt a sok zátonyra és a kiálló szigetekre, melyekről a kanalas kotró dolgozott.

A korábbi telepítések során főként ponty és amur került a vízbe, de a jelentős csuka és harcsa állomány is számottevő gyarapodást ért el az elmúlt másfél évtizedben. A rabsicokat azonban mindvégig vonzotta a tó halbősége. A vízterület idei nyitása óta a felsorolt halfajokon kívül széles kárász, compó és keszegfélék fogásáról számolhatunk be.

Kuriózum a murai fekete dévérkeszeg és a kapitális süllőállomány. További inváziós halfajok: az ezüstkárász, a naphal, illetve a törpeharcsa.Az un. nagybánya tó területe 11 hektár.

A vízpart körben végig horgászható. A vízmélység a 14 métertől az 1 méterig megtalálható, az átlagos mélység 10-12 méter. A vízterület gépjárművel jól megközelíthető, meredek vízpart és a vízben található törések a jellemzőek.

A rendkívül tiszta – ivóvíz minőségű - vizet, a partszéleken kisebb hínármezők övezik. A sziget felől több bedőlt fával találkozhatunk, máshol tuskókkal a partközeli részeken. A parton mindenütt fiatal cserjék nőnek.

A vízszint a hidrosztatika miatt folyamatosan mozog, de gyorsabban visszaáll az eredeti szint, mint a holtágakban. Harmadfokú árhullámnál fordulhat elő, hogy az ár délnyugat felől belép a mederbe, majd délkeleten távozik. A területen a rekultiváció hiánya miatt még nehéz a horgászat, ez elsősorban a nagyon meredek, csúszós és hirtelen mélyülő partoldalnak köszönhető.A nagybánya- tóval összeköttetésben lévő holtág rész felülete 2800 m2, elvileg körben meghorgászható.

Hasonló adottságokkal bír, mint a Szigecske-holtág, mind a növényzet, mind a halfajok, mind az eliszaposodás, mind a folyamatosan csökkenő vízfelület vonatkozásában. A vízparton körben jelentős a nádfallal borított rész. Töklevél és hínár borítja szinte az egész tórészt.

Őszre a borítás szinte 100%-os. 3 átfolyás is megfigyelhető a nagybányáról, ez biztosítja az átfolyást, a víz frissítését. A tórész átlagmélysége 1 méter.

E sekély részre való odafigyelés rendkívül fontos, hiszen optimális ivóhelye minden halfajnak. Az un. kisbánya tó területe 1 hektár.

Itt kezdődött meg a bányászat, a helybeliek régi bányának is mondják, s a mederből dobókanalas kotróval bányászták ki a kavicsot. A víz átlagos mélysége 2 méter. A vízfelület a nyári szezon végére 70%-ban hínárral borított.

A mederfenék eliszaposodott. A tópartot benőtték a cserjék, egyébként a víz körben jól megközelíthető. Az árvizek alkalmával a Mura folyóban élő halpopuláció egyedei kerülhetnek a holtágakba, főleg ragadozó halak – harcsa, csuka, balin, jász keszeg, paduc, fejes domolykó, csapó sügér, de a dévérkeszeg az amur, a márna ugyanúgy megjelenik a holtágakban.

A Murában és vízrendszerében, több mint 50 halfajt mutattak ki, ebből 12 faj védett, 6 endemikus. A felpillantó küllő 3 hazai lelőhelye közül egyik a Mura. A lápi póc az eutrofizálódó holtágakban él a kárásszal, a compóval és a réti csíkkal azonos élőhelyen.

A csíkok többi 3 faja azonban kizárólag az élővízben él, mint az áramláskedvelő magyar bucó, a leánykoncér és selymes durbincs.