Horgászmódszer: Műlegyező horgászat

A Berettyó folyó a Réz hegység délkeleti részén a Ponor (779 m) hegy alatt 589 méteres magasságban, több apró patak egyesüléséből ered. Ezek a patakok hozzák létre a Berettyó nevű patakot, amely néhány kisebb eret felvéve immár bővizű patakként folytatja útját tovább. Ezután a Berettyó Krasznatótújfalu után észak-nyugatra, Valkóváralja után pedig északra fordul. Szilágynagyfalunál észak-nyugati irányban Berettyószéplakon át érkezik Margittára. Margitta után Hegyközszentimréig dél-nyugati irányt vesz fel, és Kismarjánál ér Magyarország területére. Pocsajnál az Ér vizét összegyűjtve folyik tovább, majd Bakonszegnél délnyugati irányba fordulva már teljes mértékben mesterséges mederben éri el végcélját, a Sebes-Köröst.

A Berettyó a 19. század vízrendezései előtt a Nagy-Sárrét láp-és mocsárvilágának fő táplálója volt és az ős-Berettyó ezen a kistájon több ágra szakadva, keresztülfolyva a mai Bucsa térségében tört ki a mocsárvilágból és kanyargott tovább az akkori Nagy-Körös vizébe. A vízrendezések során egyes szakaszait mesterséges mederbe terelték, mint pl. a Kismarja és Szalárd közötti szakaszát, és Bakonszeg alatt délnyugati irányba egy mesterséges csatorna létesítésével vizét Szeghalom irányába vezették. Ezzel a Nagy-Sárrét elvesztette legfőbb vízutánpótlását, amely a fokozatos kiszáradásához vezetett.

A Berettyó hazai szakasza a meder csekély esése miatt a kis vízfolyások sügér zónájába tartozik, és halállománya is ennek megfelelő. Így főként az állóvizeket kedvelő halfajok szerepelnek a horgászzsákmányokban. Gyakori a pergető horgászok kedvelt halfaja a csuka, de a ponty, süllő, harcsa fogás sem ritka. Horgászatra alkalmas részei közül a Berettyóújfalutól a torkolatig terjedő szakaszán számos horgászhely található, de a folyó legfrekventáltabb szakasza Szeghalom környékére fókuszálódik.