Horgasznapijegy.hu

Halfaj: Harcsa

  • Gyulai homokbányató (Munkácsy tó)

    Több mint húsz évvel ezelőtt, 1986-ban alakult meg a Munkácsy Horgász Egyesület (MHE) azzal a céllal, hogy igényes szórakozási lehetőséget biztosítson a környék horgászainak egy szervezett és összehangoltan működő horgász szervezet keretein belül.

    Az egyesület célja: a horgászat törvényes feltételeit vállaló tagjai horgászérdekeinek képviselete, az egyesületi tagságból származó jogok érvényesítése és kedvező horgászlehetőségek biztosítása, folyamatos bővítése valamint a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése.

    Szervezetünk megalakulásától kezdve az MHE {alapszabályában} rögzítettek szerint dolgozik és az 1946 óta létező {MOHOSZ} (Magyar Országos Horgász Szövetség) és a {KHESZ} (Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége) hivatalosan bejegyzett tagegyesületeként tevékenykedik.

    Kérjük tagjainkat és minden kedves látogatónkat {fegyelmi szabályzatunk}, {rendszabályaink}, valamint az általános {Horgászati-halászati törvény} és a horgászetika szabályainak követésére és tiszteletben tartására.

    Horgászvizünk
    A MUNKÁCSY TÓRÓL…
    A szervezet hivatalos horgászvize – a {Munkácsy-tó} – a Gyula I. bányatelek elnevezésű homokbányászati céllal, a Munkácsy MgTsz. által létrehozott {bányató} (14 ha) (+ 4 ha környező partszakasz), mely Gyula városától hét kilométerre fekszik dél felé, közvetlenül az Elek város felé vezető műút mellett. A horgászvíz jelentős vonzáskörrel rendelkezik, tagjaink egész Békés megye területéről megtalálják itt szórakozási lehetőségeiket.

    A tóban a kezdetek óta aktív halgazdálkodás folyik, rendszeres telepítésekkel, így a természetes szaporulattal együtt a tó {halállománya} igen jelentős, melyek közül is – nagy számukat tekintve – a pontyfélék uralják a vizet. A rengeteg pontyféle mellett jellemzően nagy sokféleséggel más halfajok is jelen vannak a tóban, így lehetősége nyílhat minden itt horgászónak a legváltozatosabb horgásztechnikák kipróbálására, finomítására: a nagyszámú békés hal mellett igen sok ragadozó is jelen van (harcsa, csuka, sügér, süllő), valamint néhány ritkább faj is megtalálható itt. A Munkácsy-tavi halak horgászati tilalmi időszakai (a rövid ideiglenes tilalmi szakaszokon kívül, pl. telepítések után) és méretkorlátozásai az országos minta szerint alakulnak.

    Az alapításkor csupán 37 fős tömörülés mára a kétszáz főt is meghaladó tagszámú horgász egyesületté fejlődött. Az egyesület fontos feladatának tekinti az utánpótlás, az újabb és újabb horgászgenerációk felnevelését, szakmai támogatását, versenylehetőségeinek biztosítását, mivel alapvetően fontosnak tartjuk a horgászmozgalom hagyományainak megőrzését és továbbvitelét. Az egyesület folyamatosan szervez {horgászversenyeket} a tavon.

    Amennyiben felkeltettük érdeklődését, látogasson el hozzánk, győződjön meg személyesen a honlapon leírtakról, a horgászati-, pihenési lehetőségekről, legyen visszatérő vendégünk!

  • Gyigeri-zugi holtág

    A Gyigeri-zugi holtág a Hármas-Körös jobb parti mentetlen oldali (hullámtéri) holtága Öcsöd település térségében.
    Vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott állapotú, szélessége 70 méter, átlagos vízmélysége 1,2-2 méter. A horgászat csak a parti szakaszon táblákkal kijelölt 45 horgászálláson lehetséges, az illetékes természetvédelmi hatóság külön engedélyével.

  • Gyomaendrődi Sirató holtág

    A holtág 1872 – 1890 között jött létre a Hármas-Körös jobb parti ármentesített területén a 15. számú Siratói-zugi átmetszéssel. Az átvágás 1050 folyóméter hosszú volt. Közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város külterületéhez tartozik. A hagyomány szerint az akkor még élő Körös-meder növényekben dús rejtekeiben megbújva siratta a török elleni harcokban elpusztult faluját, Gyomát az idemenekült lakosság. Medrének feliszapoltsága közepes, növényzettel való benőttsége csekély mértékű. Vízpótlása a szivornyával a Hármas-Körösből történik. Partjainak 85 százaléka beépített, szabad részek leginkább a holtág két végén és a Gyomaendrőd felő eső ágának külső ívén találhatók. Vizét a jellemző halfajok mellett jó néhány kapitális ponty, amur és harcsa lakja.

  • Gerlai holtág

    A helyiek körében Ó-Körösként is ismert egykori Fehér-Körös meder egész évben horgászható. Medre a Békéscsaba és Gyula városok között húzódó egykori Vesze település, ma veszelyi kertek mentén ágazik ki az Élővíz csatornából, majd Békéscsaba és Békés települések között csatlakozik ismét vissza. Öntözési idényen kívül vízszintje csökkentésre kerül. Nyáron közepesen felnőtt vízinövényzet, tavasszal és ősszel jó vízminőség jellemzi. Partjainak beépítettsége, zárt kerti, illetve szándóföldi környezetei miatt viszonylag kevés horgászhely található rajta, többnyire az Élővíz-csatornai alsó- és felső torkolati pontjainál, továbbá a gerlai kiskertek mentén. Halállománya csuka, bodorka, vörösszárnyú keszeg, ezüstkárász fajokból gazdag, de nem ritka a ponty, az amur, a compó, a dévér- és a karikakeszeg sem.

  • Gyepes főcsatorna 0+000 fkm-től 21+340 fkm-ig

    A Gyepes főcsatorna a 0+000fk-től a 21+340 fkm-ig tart

  • Félhalmi (Biristyók) holtág

    A holtág 1871-1889 között keletkezett a Hármas-Körös 38. és 39. félhalmi átmetszésével. A bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag Gyomaendrőd város, Csárdaszállás és Köröstarcsa községekhez tartozva. A Félhalom elnevezés a Csárdaszállás határában ma is meglévő halomhoz, illetve az azonos nevű középkori faluhoz kötődik. Helyi elnevezése Biristyók.

    A holtág öt bögére osztott, amelyek közül az 1-es szakasza a legkisebb, a töltés felőli végén feltöltő műtárgy (szivornya) működik, ennek környéke kedvelt ragadozóhalas hely. Itt található a Békéscsabai Sporthorgász Egyesület horgásztanyája, ahol büfé, a tanyával szemben pedig kishajó kikötő üzemel.

    A holtág 3-as és 4-es szakasza hétvégi házakkal részben övezett, a lekerített telkek miatt a vízpart megközelítése korlátozott, de a szabadon bejárható beépítetlen részeken számos horgászhely kínálkozik.

    A holtág utolsó és egyben legnagyobb, mintegy 5,5 km-es szakasza néhány parcellán kívül teljesen beépítetlen, így igézően vadregényes körös-holtági hangulatot áraszt. A bal partján egészen a 4-es szakaszig végigfutó földút mentén rengeteg kiváló horgászhely sorakozik, a nádi „beülőstől” egészen a többszemélyes, többnapos táborozásra alkalmas állásokig.

    A holtág egészére elmondható, hogy remek halállománnyal rendelkezik, amely a több évtizednyi horgászati célú kezelésnek, a tervszerű és rendszeres telepítéseknek, illetve a vízterület élőhelyi adottságainak, a megfelelő vízminőségnek egyaránt köszönhető. Fogtak itt 20 kilón felüli pontyokat és amurokat, 8-10 kilós süllőket már az 1990-es években is, de a horgászat többi számottevő halfaját szintén megfelelően reprezentálja ez az öreg horgászvíz.

    Nagy fogásokról, ígéretes haltanyákról legfőképpen a holtág ötös és hármas szakasza nevezetes, mivel ezek a területek foglalják magukba a néhol közel 180 fokban visszahurkolódó, akár 4-4,5 méter mély gödröket rejtő kanyarok zömét, melyek réges-régi, élővízi idők emlékeit őrző fák csonkjait bújtatják.

    Nagytestű pontyokról, amurokról különösen a holtág „ötös” szakasza híres, míg a „hármasnak” (de a kettes- és egyes szakasznak szintén) inkább remek ragadozós tapasztalatok öregbítik a hírnevét. Horgászkezelésben lévő holtágak között is ritkaságszámba megy, hogy egy víz olyan kiváló süllős, csukás, sügeres terület legyen, mint jelen esetben a Félhalmi-holtág hármas szakasza.

    A Félhalmi-holtágat talán csak egyetlen, a horgászigények tükrében hiányosságnak tekinthető szempont „árnyékolja”. Megközelíthetősége időjárástól függetlenül csak a „cserepesnek” nevezett úton lehetséges, azon is csak a holtág hármas szakaszáig. A holtág környékét behálózó többi út hagyományos földes dűlő, amelyek csapadékos időszakokban igencsak vendégmarasztalók.

  • Füzesgyarmati téglagyári gödör, Füzesgyarmat 0320/4,0320/8 hrsz.

    A horgásztavaink téglagyári bányászat által létrehozott 3 ha és 3 ha horgászvízből állnak.
    Horgászható halfajaink: ponty, kisebb mennyiségben amúr, csuka és süllő. Törpeharcsa és ezüstkárász kis mennyiségben fogható. Pontyaink 8 és 12 kg között is foghatóak,.
    Napijegy váltásra nincs lehetőség !

  • Folyáséri-Szilvarév-zugi holtág

    A Folyáséri-Szilvarévzugi holtág a Sebes-Körös jobb parti mentett oldali holtága Körösladány város térségében. A holtág felső végénél torkollik be a Folyáséri főcsatorna. Medrének feliszapoltsága és növényzettel való benőttsége közepes mértékű, vízminősége megfelelő. Szélessége 30 méter, átlagos vízmélysége 0,5-1,5 méter. Kiült horgászhelyek főként az alsó ágának Sebes-Körös gáthoz közeli szakaszán lehet találni. Természetközeli partszakaszait közepesen gazdag halállomány jellemzi, pontyból, amurból, ezüstkárászból és csukából termetesebb példányok is horogra kerülhetnek.
    Egész évben tilos horgászni a holtág összefolyás felőli végétől felfelé 200 méteren, azaz a halastavak feltöltőcsatornájától (szivattyútelephez vezető széleságtól felfelé 30 méterre) a holtág végéig mindkét oldalon.

  • Fekete-Körös folyó teljes magyarországi szakasza

    A Fekete-Körös Romániában, a Bihar hegységben ered több forráspatak, a Bój, a Kristyóri, a Brihanyi, a Krimpanyanka, a Pojánai, a Petrószi, és a Vaskoh feletti rézbányai barlangból eredő főág egyesülésével. Jobb oldalról a Köves-Körös, a Királyerdõ lejtőinek vizeit gyűjtő Rossia, a Vida és Tapa összefolyásával a Hollódi és a Gyepes- Görbedi patakok egy ágát gyűjti össze. Balról a Béli hegység észak-keleti oldaláról lefutó vizek, dél-nyugati oldalról a Bél, a Sártos, a Kalacsa, és ezek összefolyásával a Tőz patak torkollik a Fekete- Körösbe. A Tőzre Bokszegnél, a kisebb mellékvizekre a Béli hegység nyugati lábánál kisebb vízvisszatartó tározók, mellékcsatornák létesültek. Belényesnél, majd Szent-Miklósnál a hegységből az Alföldre kilépve Tenke, Tamásda érintésével kanyargós medrében nyugati irányt követve Antnál lépi át a román-magyar határt.

    Ez a több mint negyven éve horgászszövetségi hasznosításban lévő folyó nem csak tájképi- hanem horgászati szempontból is felettébb hívogató eleme a vízrendszernek. Hazai 20,5 kilométeres szakasza a Körös-vidék azon élővízi területei közé tartozik, amelyek leginkább megőrizték vízszabályozások előtti időket idéző „hangulatukat”. A partját kísérő erdőterületek, a kanyargós mederbe csúszott fák, a homokfelrakódások vadregénye meglódítják a horgászfantáziát, amelyhez idilli keretet a tiszta időben kelet felől felsejlő forrásterületek kékes hegyvonulatai adnak.

    Aki kicsit jobban szemügyre veszi ezt a folyót, az rögtön megállapíthatja, hogy páratlan élőhelyi adottságokkal rendelkezik. Sok a kanyarulat – túlnyomórészt kövezettek –, Gyula-Városerdő felett rengeteg az akadó, a medertalaj márgás-homokos és Sarkad térségéig – a kettős-körösi duzzasztóhatás ellenére – még a nyáron is kifejezetten élénk tud maradni a víz sodrása.

    A Fekete-Körös alapvetően egy gyors víz, ám ezt a jellegét a rendszerint áprilisban üzembe álló békési duzzasztó karakteresen átformálja. A Kettős-Körös vízlépcsője a Fekete-Körösön egészen a Gyula-városerdei térség fölé nyúlva érezteti hatását, aminek egyik legszembetűnőbb következménye, hogy míg a Fekete-Körös a határzónában még egy szűk, homokfelrakódásos mederben siető kifejezetten sebes víz – még duzzasztási időszakban is –, addig alig 10-15 kilométerrel lejjebb a Fehér-Körössel történő egyesülés közelében már egy jóval lassabb, nyáron már-már szinte álló jelleget öltő, kanyarbelsőkre kiöntő/szétterülő víztestté válik.

    Ezek a körülmények számos halfaj számára jelentenek ideális élőhelyi környezetet, néhánynak kifejezetten kedveznek, persze az alsóbb és felsőbb részek jellemzőit egyes fajok eltérően tolerálják. A Fekete-Körös horgászszemüvegen keresztül egy süllős folyó, de igaztalan volna ennek az egy halnak kisajátítani a vizet: harcsák, csukák, domolykók, balinok, márnák, pontyok, amurok és a számos keszegféle általánosak a horgászfogásokban.

    A romantikus szépségű Fekete-Körös azonban horgászati szempontból nem mindig mutatja szebbik arcát. A halfogás eredményességét tekintve talán a legszeszélyesebb folyója a tájnak. Az élővizek „haljárási” szélsőségei ezen a vízterületen olykor igen erőteljesen jelentkeznek.

    Míg egyes időszakokban (vagy években) a halak aktív jelenléte tapasztalható, addig olykor kifejezetten nehéz érdemlegesebb horgászsikert kicsikarni a víztől a halállomány alsóbb Körös-szakaszok felé (Kettős-Körös) elmozdulása miatt. Mindemellett a Fekete-Körös igen kedvelt horgászvíz. Mederméretei és számos part állása miatt szinte minden ígéretes „porcikája” meghorgászható, ami mégsem, az a szanazugi kishajó kikötő révén vízen könnyűszerrel becserkelhető.

    Horgászati frekventáltsága a torkolattól felfelé Városerdőig erőteljesebb, Sarkad térségéig mérsékelt, afelett pedig csekély. Ez nem feltétlenül a fogási esélyeket tükrözi, sokkal inkább a szanazugi és városerdei üdülőtelep „népsűrűségét”, illetve a környező települések horgászainak felségterületeit.

  • Erkel tó (Gyula 1365 hrsz.)

    Az Erkel horgásztó 2,2 hektáros víz terület átlagban 2,2 mélységű agyagbánya. Gyula város frekventált, jól megközelíthető helyén található. Halállománya főként ponty és keszegfélék ,de nagy számban előfordulnak a ragadozó halk is. Közkedvelt horgászhely a Gyulai lakosok és az idelátogató vendég horgászok körében is.